Már régóta olvasgatom a BA bejegyzéseket, és próbáltam felkészülni az anyaságra. Azt terveztem, "na majd ha összejön, bekapcsolódok az első trimeszterbe tapasztalatcserére". Aztán szeptember végén pozitívat teszteltem. Mindjárt első próbálkozásra összejött.Nem váratott magára sokáig a csöppség. Néhány tünetet tapasztaltam magamon, de semmi határozott. És gogy ne maradjunk párommal kétésgek közt, elmentem dokihoz is. Mindent rendben talált, akkor a pici 6+5 hetes volt. Szépen dobogott a szíve,a méretei is stimmeltek és jó helyen tapadt meg. Ekkor még UH képet nem kaptam róla, sőt,a monitoron sem láthattam. De éreztem, hogy bennem növekszik a csöpség. Megkaptam az orvosi jelentést: Diagnózis: TERHESSÉG, BIZONYÍTOTT. Ezt a mondatot úgy 100szor elolvastam és boldogabb voltam mint valaha. November 8 ra kaptam időpontot a 12. heti UH ra.  már bíztam benne, hogy lesz fotó!!!!!! Párommal úgy döntöttünk, hogy senkinek nem mondjuk el a 12.heti UH -ig. Ha minden rendben lesz ott, akkor bejelentjük. Szépen cseperedett a picink, éreztem ahogy szívta el az energiáimat, fáradt voltam, csak aludni bírtam volna, ha nem lett volna mellette millió dolgom.

Amúgy a terhesség ezen szakasza nagyon nyugodt volt. Nem volt egyszer sem hányingerem, csak kisebb émelygés. Kívánós sem voltam, édességre rá sem bírtam nézni. Talán a puffadás volt a legkellemetlenebb tünet, de azt gondolom, sokan kielégednének ennyivel.

Aztán a 10 héttől kezdődően elkezdődött a legjobb dolog, növekedésnek indult a pocakom. Már meg tudtam simogatni a picit, és talán már érezhette is. Nem volt túl látványos de én láttam és a párom is és más azért nem látta mert takargattam, dugdostam, hogy seni ne lássa meg a mi kis titkunkat. Napról napra nagyobb pocakot simogattam. Már kezdtek szorítani a nadrágok és a szoknyák,úgyhogy a neten keresgélni kezdtem a "kismamanadrág jó állapotban eladó" hirdetéseket. Boldog VOLTAM.

Jöttek az ünnepek. Mindenszentek napján délután kicsike vért véltem felfedezni. Gyorsan net, mit jelenthet. Hát találtam mindent a bajomra. Görcseim nem voltak, úgyhogy talán nem nagy a baj. Másnap elmegyek dokihoz,addig pedig fekszem.

Aztán estére megérkeztek a görcsök, és alvadt vér mindenütt. Éjjel megindultunk az ügyeletre. 5 percre lakunk a kórháztól. Mire felértünk az 1. emeletre,már mindenem csupa vér volt. Rettenetesen megijedtem, és kétségbe estem. A doki megvizsgált, "ó,basszus" hangzott a szájából. Felhívta a műtőt, hogy "lenne itt egy kis hölgy az asztalon vetélt el, vinni kéne kaparni"Láttam amint pohárba teszik a kicsikémet. Műtős nem volt, szerda délelőtt műtöttek. Addig óránkét jártam a mosdóba,ökölnyi véres csomók.......

Különösebb fizikai fájdalmaim nem voltak. A műtétet végigszunyókáltam, ébredéskor fájdalmat nem éreztem és délután már mehettem haza.

Egy hónap múlva kell mennem vizsgálatra és a szövettani eredményekért. A doki szerint nem fog kiderülni a missed ab. valódi oka,3-6 hónap és próbálkozhatunk újra. Még fiatal vagyok (26) és akár 10 gyereket is szülhetek.

De nekem elment a babám, és én ŐT akartam. És a halottak napjából így lett az én kicsi halottam napja. 

 

Adribaba